Elég egy kapcsolathoz a jó szex?

Szerelem? Kémia? Vonzódás? Biztosan sokan feltették már maguknak a kérdést, hogy miért van az, hogy testileg vonzódunk egy pasihoz, akivel teljesen összeegyeztethetetlen az életünk?

Adott egy kissé szeretethiányos, önbizalmát vesztett, de alapvetően jó nő. A pasi megbabonázza, mert rámenős, mert bókol, mert bugyinedvesítő dolgokat mond. És ennyiben nagyjából ki is merültek az értékei. A szex fantasztikus, mert tudja, mi kell a nőnek, aki erről nem tud lemondani.

Azonban amit kikerül a bűvköréből, és átgondolja a lista plusz és mínusz oldalát, észreveszi, amit mindenki mondogat neki: ez a pasi nem hozzá való, nem társnak, maximum szeretőnek lehet tekinteni.

 Mert a pozitív oldalon semmi más nem áll, csak a szép szavak, és a szex.

Nem ír felül mindent az élvezetes szex

A negatív oldal ezzel szemben jóval terjedelmesebb, és azt mutatja, felnőtt párkapcsolat sosem lesz ebből. Mert a nő megszokta, hogy képes a saját erejéből előrehaladni, nem vesz fel hitelt tévére, nyaralásra, telefonra és úgy általában semmire sem, ha nem végszükség esete áll fent.

 A srác ezzel szemben az alig keresetére hitelt hitelre halmoz, és a nő csak azt a jövőképet látja maga előtt, hogy egy albérletben nyomorog, fizeti a számlákat, a srác anyukájává válva mos-főz-takarít, mint egy házirobot, minden segítség nélkül. Ezeket egy idő után, legyen bármilyen vadító és élvezetes a szex, nem tudja felülírni.

 Megállapíthatjuk, hogy a jó szex elengedhetetlen, alapvető feltétele a jó kapcsolatnak, azonban korántsem elég, ha csak ennyi köti össze a két felet és az egyik fél csak a szexuális együttlétek során elégedett, később pedig mindenféle listákat készít a fejében az előnyökről és hátrányokról. Rég rossz már akkor, ha a szerelemben mérlegelni kell!

Karácsony – egyedül

A karácsonyi fények, bejgli, ajándék közé belopódzik egy szomorú szó: magány. Lehetünk a családdal, barátokkal azonban pár nélkül mégis szomorkásra sikerülhet az ünnep.

Míg mások ajándékokkal szaladgálnak, mi legszívesebben csak a fejünkre húznánk a paplant, és átaludnánk a decembert.

De szerencsére ezt nem tehetjük meg, vár ránk a munka, szervezhetünk jó pár programot, mert jusson eszünkbe, pár nélkül is lehetünk boldogok. Sőt, boldognak kell lennünk, mert egy mindig szomorú, kisírt szemű nőt ugyan ki találna vonzónak?

 Mi történik reggel, ha a rossz álmok után nincs kedvem kisminkelni magam? Eszembe jut, hogy amikor legutóbb tényleg smink nélkül, az első ruhában ami a kezembe akadt szambáztam be a munkahelyre, egy vonzó pasi persze épp akkor sétált be valamiért az irodába.

 Ne felejtsük el, hogy amíg van holnap, addig minden nap megváltozhat az életünk. Párra vágyunk? Akár holnap is találkozhatunk valakivel, akiről talán még nem is gondoljuk, hogy milyen óriási szerepet fog játszani az életünkben.

 Lehetünk bármennyire szomorúak, azonban válasszunk ki egy pillanatot, egy eseményt, egy álmot, kapaszkodjunk bele, hogy legalább egy valami nagyon szép legyen ebben a magányos karácsonyban is.

Féltékeny vagyok a dugipajtásomra :(

Amiről nem tudok, az nem fáj – hangzik a jól ismert tétel. Engem idegesít a legjobban, amikor a Facebookon bandukolva szembesülök vele, hogy „jópasit” mennyi mindenki szeretné az ágyában látni. Nem szeretnék ezekre a „hülyepicsákra” féltékeny lenni, mégis legszívesebben megtépném őket.

Elvileg nem szeretem jópasit, ő sem szeret engem. (persze, hogy bele vagyok zúgva, mint állat), kölcsönösen jó szexen alapul kapcsolatunk. Mint nemrég megtudtam, úgynevezett „dugipajtások” vagyunk. Nincs kizárólagosság, csak én éppen nem akarok mással, csak vele. Elvileg ő sem akar mással, de túl sok lehetősége lenne rá. És ez természetesen idegesít, és magamban rágódok, hogy mi lesz, ha megtörténik az elkerülhetetlen? És „megcsal” a fent említett rajongók közül az egyikkel.

Hiába akar engem is, a többiek mellett, hiába hangoztatja, hogy most csak engem akar, nem tudok neki hinni, és féltékenynek lenni a dugipajtásra igazán nem nyertes ötlet. A zöld szemű szörny pedig jókora falatokat lenyes belőlem, amíg azon aggodalmaskodom magamban, hogy vajon ma jön-e el az a nap, amikor ő hajít ki engem. Mert a büszkeségem azt kívánja, hogy beelőzzem, és én mondjam azt, hogy vége van, mielőtt ő mondja azt: „Bocs, bébi, jobb mással, mint veled”.

Bár igyekszem eltitkolni, mégis kiszaladt a számon egy fél mondat, hogy őt tegyem féltékennyé és ezzel leplezzem azt, hogy szikrázik a dühtől a szemem. Ő pedig lazán kijelentette, hogy őt nem zavarja, ha én mással, amíg akkor csak rá figyelek, amikor vele vagyok. Engem meg zavar, hogy ő mással, akkor is, ha amikor együtt vagyunk, csak én vagyok. Mert mint minden nő, mit szeretnék? Egy hőssszerelmest, aki csak engem akar. Vagy inkább csak legyőzni a többi nőt, akik kívánják és akik rátapadnak.

Szóval látszólag elégedett vagyok azzal, hogy így megvagyunk, de belül nagyon jól tudom, hogy hiú ábrándokba ringatom magam. Mert nem ő az, aki törődik velem. Hamis ölelések, hülyítések. És mi kell ehhez? Egy önbizalomhiányos „hülyepicsa” aki elhiszi, hogy a látszólagos figyelem neki szól, és nem csak azért történik, hogy jópasi könnyű szexhez jusson. És míg először nőnek éreztem magam, sőt jó nőnek, most egyre inkább megalázottnak, főképp, amikor azon agyalok egész nap, hogy jópasi megdugja-e az újonnan feltűnt hódolóját, vagy tényleg igaz, hogy most csak engem akar?